Feltámadás elnapolva: a budai vár palotakertjei

Kevés város fekvése vetekedhet Budapestével, de ez közhely. Nem véletlen mondták a középkorban, hogy három szép városa van Európának: Velence a vízen, Firenze a völgyben és Buda a hegyen…Most hagyjuk, hogyan is sikerült a palotarekonstrukció az ötvenes-hatvanas években. Elég, ha néhány anomáliát emelünk ki, ilyen az 1872-1884 között épült Ybl-féle várkert bazár rendezetlensége – ha lenne ilyen – európai szintű botrány, a Dísz tér déli oldalán lévő egykori honvéd főparancsnokság épületének valamiféle rendbetételére irányuló törekvések elbukása, elbuktatása meg immáron inkább sírásra adna okot, mintsem nevetség tárgya. A középkori várfal felszakításával járó és engedélyezett autósiló ügye, fényes példa a pöffeszkedő pénzvilág hatalmára és az engedélyező hatóságok legalább is kettős mércéjére (de erre még majd visszatérünk). A máig tátongó űr, az immáron többször megroggyant várfal fényes bizonyíték furcsa viszonyainkra.


 
És végül említsük a hozzánk legközelebb álló területet, a vár körüli kertek, parkok, zöldfelületek sorsát. Égbekiáltó, hogy, tájidegen növényeket hagynak úgy megnőni, hogy a lélegzetelállító városkép


takarásba kerül, az azóta elhíresült szőlőtelepítés zöld utat kap. Eközben e területek, a történeti táj átfogó rendezésére irányuló erőfeszítések rendre elbuknak a megmondó emberek „omnikompetens” véleménye, illetve a mondvacsinált pénzhiány miatt. De mindannyian sejtjük a valós okokat, s erről talán később.
Megadatott, hogy a város eme emblematikus területének különböző részeivel pályafutásom során számtalanszor foglalkozhattam, először még a VÁTI Műemléki Irodájában. Itt készült többek között a Budai várnegyed, a polgárváros, a palota negyed és a várlejtők részletes rendezési terve, a Várkert Kioszk nyertes pályázati terve, valamint a Tóth Árpád sétány hasznosítási terve is.

Ezen az irodán dolgozott Rados Jenő, Korompay György, Dragonits Tamás, Sedlmayer Zsuzsa, Sándy Katalin, Hulyák Anna, Ágostházy László, Kerényi József és Makovecz Imre. Volt kitől tanulnunk. Többen közülük a vár háború utáni helyreállításnak szereplői voltak.
De újabb keletűen hozzánk köthető a Szent György tér megvalósult környezetépítészeti koncepcióterve is. A KÖZTI felkérésére a vízhordó lépcső engedélyezési tervének tájépítész konzulense voltam.
S eljött 2007. A volt Honvéd Főparancsnokság épületének rendezésével párhuzamosan – meghívásos közbeszerzési eljárás keretében – felkérést kaptunk a várkertek helyzetének áttekintésére. Konkrétan a Duna felőli kortina falak, kilátó teraszok, keleti lejtők (ágyúöntő udvar, barokk kert stb) kertjei mellett a vízhordó lépcsőtől a déli várszoknya, a buzogánytorony („Gerő-vár”) környékének (Nyúlkert, Újvilág-kert– Jeni Mahalle)

megtervezésére egészen a Dózsa György tér fölött észak felé kanyarodó szerpentinig. A nagy rondella környezetésnek engedélyezési tervét Szabó Zoltán felkérésére készítettem el. Persze, magyar szokás szerint minden azonnal kellett, hiszen folyt az EU 2007-2013 közötti évekre szóló költségvetésének konkrét tervezése, tehát megvalósíthatósági tanulmánnyal, részletes tervekkel és számokkal kellett mindent alátámasztani. Így nem gondoltam, hogy ez a munka sétagalopp lesz, de akkor még nem sejtettem, hogy egy hatalmas, vadméhekkel teli darázsfészekbe nyúltam. Intő jel kellett volna legyen már az is, hogy a főváros történetét bemutató múzeum fotókat őrző közgyűjteményéből nem (vagy csak igen nagy késéssel) sikerült sok, a várral, a várkertekkel foglalkozó archív fotók és képeslapok másolatát megkapnunk. Így előkészítő munkánk sem volt zökkenőmentes. Időközben kiderült az akadályoztatás oka: egyesek könyveket publikálnak, mások pedig PhH dolgozatokat készítenek a számukra tartogatott anyagokból.

Azért az elgondolkodtató, hogy Horthy Miklós egykori sofőrjének Amerikában élő lányától CD-n hamarabb kapjak fotókat, mint egy magyar múzeumból. Ezek alapján erre az intézményre az állami költségvetésből (értsd: az adófizetők pénzéből) fenntartott „közgyűjtemény” szó nem adekvát.
A feladat rendkívül összetett volt, hiszen a királyi várkeretek történetének több jelentős szakaszát ismerjük, a jelen állapotok azonban - egy-két részletet kivével - egyikkel sincsenek köszönő viszonyban. A kevés fellelhető képi forrás, tervanyag mellett analógiák, történeti leírások, a kertértés európai tradíciói mentén idéztük meg letűnt korok kertjeinek világát. Ott, ahol valaha kerített kertek voltak, az Ördög-árok környékén (a Karakas pasa tornyától a Buzogány tornyig) ma villamos jár és nagy forgalmú közút van, a nyugati várlejtő jelentősen beépült.

A vár déli lejtőjén, ahol egykoron a József nádor által is kedvelt angol tájképi kert, egyfajta botanikai gyűjtemény díszlett, ott az 1950-es, 1960-as évek helyreállításai  „eredményeképpen” a térfalak és Senyei-kútszobor elbontásra került és egy szocreál közpark épült a nyers dombháton, mára lábon elhalt és megcsonkolt fák tömegével. Ez a tájrendezés azonban adós maradt a „Gerő-várhoz” adekvát környezet megépítésével is. Ismertek Ybl-nek, majd Hauszmann-nak a császár jóváhagyásával készített nagy ívű, a kerteket is magukba foglaló tervei, de a két háború, főleg persze a második nagy világégés, a megépített részeket romba döntötte, ami meg - egyébként jelentős kertarchitektúra és kőszobrászati munka - megmaradt, azt az erősödő szocializmus takarította el. Hadd idézzem Marosi Ernő művészettörténész akadémikus szavait: „olyan megoldás született, amelyet nem kertművészeti alkotásnak, hanem romeltakarítási végeredménynek tekintek.” …

Mivel a kert strukturális nyomai eltűntek, rekonstrukcióról nem lehet, lehetett szó. Igaz, az utolsó ismert állapotokról mind fotók, mind tervrajzok rendelkezésre állnak, így sokakat ez arra csábít, hogy maradéktalanul ezt építsék vissza. S hogy közben felépült a középkort idéző „Gerő-vár” (buzogánytorony), - többek között - eltűnt a "vadkan lépcső", kiemelt helyzetbe kerül a nagyrondella, a terepszint pedig méterrel változott? Kit érdekel? Pedig ezt nem lehet nem észrevenni. A déli lejtő szélén állt valamikor a várkertészet részeként az üvegház, nevelőházak. No ne a bécsi Burggartenben látható szép, szecessziós pálmaházra, orangerie-re gondoljunk! Ami a háborúból megmaradt belőle, az Miskolcra került, ócskavas volt, bár mára felújították. Néhány hozzáértő szakértő szívesen látta volna viszont, mondjuk pár lépésre a Szarvas-háztól vagy a Ferdinánd-kaputól. Mi ehelyett egy olyan zöld szolár architektúrát terveztünk, melyben a vendégváró funkció is megfért.

Korábban többször szerepelt tervasztalunkon mind a Várkert kioszk, mind a Várbazár, a szobrász műtermek világát pedig barátságok és munkakapcsolatok okán belülről is ismerhettem. E projekt keretében a Várkert bazárral, mint a kert meghatározó, dekoratív térfal építményével foglalkoztunk, figyelembe véve a kertbe expandáló axisokat, történeti kertarchitektúrákat a pergoláktól a vízköpő edikulás kútig.

Egy igazi királyi kerthez pénz kell, nem lehet „maradványelven” kikalkulált összegből méltó módon megépíteni, de mi már annak is örültünk, hogy egyáltalán gondoltak a parkra a döntés előkészítők. Így persze nem álmodhattunk prágai analógiát, ahol a vár alatti kertek belépődíj mellett, tökéletes állapotban, mindig karbantartva várják az érdeklődőket, érkezzenek azok a vár felől vagy éppen a Kisoldal Pálffy palotájának udvarán keresztül. Az elpusztult, igencsak meredek függőkertet is újjáépítettek, éppen az elmúlt években.

S akkor még nem is szóltunk a vár alatti, promenádként szolgáló déli kertekről (sánckert és Paradicsomkert), no és a várhegy túloldalán elterülő a reneszánszt idéző hatalmas királyi kertekről, egyik végében a Belvedere palotával. Nagyvonalú, szintén közeli analógia Savoyai Jenő schosshofi kertje Pozsonytól egy kőhajításra…Nem kívánom azt a tömeget (és azt a kufár-szemlétet sem), amivel a prágai Hradzsinban találkozni, irigylésre méltó azonban a szervezettség, az, hogy egy palota udvarán és földszintjén is lehet étterem, kávézó, miközben az épületben nagykövetség működik. Fontos lenne, hogy a budai vár is vendég- és turistabarátabb legyen. Fontos lenne, hogy a Duna, a Gellért-hegy, az Erzsébet híd, a Dózsa György tér felől a turisták több útvonalon, könnyűszerrel juthassanak föl a várba.
A fentebbi premisszák mentén a terület néhány kiemelt pontjára koncentrálhattunk csupán: a buzogánytoronytól északra, az ún. Jeni-Mahalle és a

„Nyúlkert” alá egy, a kerttörténeti korszakokat, különösen a reneszánszt idéző függőkertet, teatro di verzurát, egyfajta kertfantáziát terveztünk. Afféle zárható „dobozkertet”, amely a magas várfalhoz simulva, több szinten kerttörténeti utazásra hívja az érdeklődőt. A főváros nem büszkélkedhet ilyen jellegű kertekkel. Tervünk létjogosultságát néhány akadémikus, történész-, művészettörténész és régészprofesszorok is alátámasztották. A mindenkori megmondó emberek mondvacsinált indokokkal elkaszálták a tervnek ezt a részét . Felettébb furcsa, hogy a döntéselőkészítő grémium tagjai közé csupa konkurens kerttervező került, sőt, alig összeférhetetlen módon a hivatal akkori elnökének felesége is. A kijelölt opponens pedig „szakértőt” kért fel opponenciára, persze ugyancsak a konkurensek közül. Az érintett régész a már említett reneszánszkori kődarabok miatt tiltotta volna meg a kert kialakítását (másoknak egy múzeum is megfelelt volna elhelyezésükre).

A régészek itt korábban egy reneszánszkori ledőlt oszlop-töredékre és egy in situ küszöbkőre bukkantak. Hogy kedvükbe járjunk, megteremtettük ezek bemutatásának lehetőségét. Ha nem kerül kezünkbe egy 2000-ben keltezett régészeti szakvélemény, amely igen engedékenyen - és a leletféltés fontosságát feladva - hozzájárult, hogy ugyanezen a területen, ha nem is kert, de az Országos Széchényi Könyvtár mintegy öt emelet mély bunkere, afféle földalatti raktárbázisa megépülhessen. Az építkezés (mások véleménye szerint a régészeti feltárás okozta károk elhárítása) egy cölöpalapozással el is kezdődött, így a régészeti lelet összefüggései már ekkor megsemmisültek. A "Műemléki tervtanács" elnöke kertfelújítás helyett a meglévő állapot megtartását javasolta.
Ekkor még bíztunk benne, hogy a terület másik részeire kiadott engedély, az Országos Tervtanács határozata alapján elkezdődhet majd a munka: Ybl és Hauszmann építészeti megoldásaira hajazó

vízeséskerttel, Gerő László munkáját befejező zöld kortinafallal, a szükséges feljáratok, sétányok kialakításával, kis törtöktemetővel stb. A KÖZTI-vel közösen már korábban megteveztük a vizhordó lépcsőhöz tartózó kerti kapcsolatokat. A KÖH eljárása azonban annyi szabálytalanságot tartalmazott, hogy  fellebbezésünk alapján az illetékes minisztérium új elsőfokú eljárásra kötelezte. S ekkor jött az I. kerületi hatóság változtatási tilalma. Pár hónapja a budai vár rendezése – tudomásunk éppen az I. kerület megbízása alapján - ismét napirendre került. 2011. november 8-án pedig megjelent a kormány határozata - többek között - a budai vár király kertjeinek revitalizációjáról is.  Tervünket ismertettük a Régi-Új Magyar Építőművészet c. folyóirat 2009/3., a Reneszánsz c. lap 2008/2009 téli számában. Beszéltünk róluk a Magyar Urbanisztikai Társaság, az MTA Szegedi Területi Bizottsága és a Makói Művésztelep által szervezett tanácskozásokon is. A szakma előtt tehát  ismertek.
 

projekt lista | projekt képek | írások: 1, 2, 3
oldalak: