Szeged új szalonja: Kárász utca és Klauzál tér

Megrendelő: Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
A befejezés éve: 2003

2004. június 4., München, Allerheiligen Hofkirche. Az Europa Nostra szervezet az EU-val karöltve kihirdeti a 2003. év díjazottjait. A színpadra szólítják Novák Istvánt, Szeged város főépítészét és Török Péter tájépítészt: a szegedi Kárász utca és Klauzál tér revitalizációjáért nyújtja át az Europa Nostra Díjat ő királyi fensége, Dánia koronahercege, a páneurópai örökségvédelmi szervezet elnöke. Ezzel zárult le az alföldi város központja megújításának 1997 és 2003 közötti első szakasza. A pár héttel később rendezett szegedi ünnepség idejére már felkerültek az utca és a tér jeles helyeire a díjra emlékeztető táblák.

A szakirodalom mindig is úgy tartotta, hogy a szegedi Klauzál tér a magyar urbanisztika különleges alkotása, a szigorú historizmus, a koraeklektika építészetének egyik utolsó lenyomata. Az 1879. évi nagy árvíz előtt épült, de eredeti kialakítását a mai napig megőrizte. A tér korábban kenyér- és tejpiac volt, majd a város reprezentatív szalonja lett, kiülős kávéházakkal, éttermekkel, bankokkal.

Történetileg a Kárász utca alakult ki előbb: a „városfalon” túli búzapiac teret kötötte össze a „palánkon” belüli nagyvásártérrel és a város közigazgatási központjával. Itt telepedtek le a gazdag kereskedők. A tér és az utca találkozásánál fekvő klasszicista sarokpalota meghatározó épület, amelyben megfordult Ferenc József és Kossuth Lajos is…A belle époque ragyogását a romlás virágai követték. Ha valaki régi fotókat, képeslapokat nézeget, s rendetlen, deformált burkolaton parkoló autókat, pusztuló, hámló vakolatú homlokzatokat,

leszakadó-félben lévő erkélyeket lát, nem biztos, hogy egyetért a művészettörténészekkel…

Történeti kutatások eredményeinek, a térfalak stílusainak elemzését követően nagy városi összefogással valósulhatott meg a téregyüttes rendbetétele. Célunk a komfortos, élhető város kialakítása volt. Nem katalógusból kiemelt minták uniformizált világának megjelenítése volt az elképzelésünk, hanem letűnt korok rangos tárgykultúrájának visszaidézése. A környezetalakítás legfontosabb eleme a térfalakhoz szerkesztett járófelület, a padozat kialakítása volt. A kompozíció meghatározó anyagául –a sokak által lenézett – téglát választottuk, hiszen Szegeden ennek fontos előzménye is van: a dóm és a Dóm tér is klinkerből épült, s az Alföldön – kőbányák híján – el a meghatározó építőanyag. De a sienai Campo is méltó előzmény lehet…

A Klauzál teret kipontozó és azt vertikálisan ritmizáló „könyöklő kövek” afféle utalások a török korra: az oszlopokat kupolás süveg, kőturbán fedi. A török időkben itt kávéduttyánok álltak. Mára az éttermek és kávéházak lakták be a teret.

A Kárász utcában a két oldalra szolgáló padok, a kőzsámolyokra helyezett terrakotta edények és a növényzet mediterrán hangulatot árasztanak. a térre új szokbor és plintoszra emelt kút is került. Közhely, de igaz: Szeged a napfény városa. A kandeláberek és a falikarok – a feszített acélhúrokon függő lámpatestekkel – hajóárbocokat idéznek.

Bár magunk is több tervet készítettünk a folytatásra (Széchenyi tér, Dugonits tér, Móra park, Stefánia, Roosevelt tér), az még várat magára…

 

projekt lista | projekt képek | írások: 1, 2
oldalak: