Orosházát, Békés megye harmadik legnagyobb városát Darvas József nevezte a legnagyobb magyar falunak 1937-ben megjelent könyvében. A város XVIII. századtól kezdődő újkori történelme során igazi városi főtér nem alakult ki. Bár, éppen tervezési területünk kapcsán jegyzi meg Darvas, hogy a főtér neve itt piactér...De sem ez, sem pedig a többi jelentősebb teresedés nem egyesítette magában a városi főterek szokásos ünnepi, profán és liturgikus funkcióit.

A XXI. század elejének Orosháza-képe már jelentősen eltér a századelő „idilljétől”: a piactér XIX. század végének épületeiből már szinte mutatóban sem maradt, az egykori híres Alföld Szállónak már az utódját is lebontották (éppen ez ad lehetőséget egy új tér kialakítására), a régi posta, községháza, s a nagyobb zsidó üzletek mind-mind a múlté.

Az egykor volt városi hangulatra talán csak a Meszes köz szebb napokat látott földszintes házai emlékeztetnek. Kicsit tovább, a Széchenyi téren, a katolikus templom mellett is söröző van a kisvasút végállomásának helyén. Vele szemben pedig a szocializmus győzelmét hirdető sokemeletes házgyári betonházak sorakoznak. A tervezés első szakaszában koncepciót készítettünk a teljes belváros arculatának rendezésére (új főtér, Szabadság tér, Széchenyi tér, a gimnázium előtti teresedés), majd a pályázat konkretizálása során már csak az új főtérre és a közvetlenül kapcsolódó területekre koncentráltunk.

Két premissza tűnt adottnak számunkra:

• Mivel a téren nem találhatók olyan meghatározó épületek, amelyek homlokzatai valós igazodási pontot jelentenének, olyan téralakítást részesítettünk előnyben, amely maga pontozza ki, ritmizálja a teret.

• Mivel a város még ma is Magyarország üveggyártásának egyik központja, az üveg hangsúlyos megjelenítése a terveken evidenciának tűnt.

Ember tervez –Isten végez, szokták mondani. Ez utóbbi premissza hamisnak tűnt, minden korábban megfogalmazott igény és ígéret ellenére.