A nagy magyar Alföldön mind a reformáció, mind pedig az ellenreformáció (és/vagy a vallási türelem) megtette hatását: így egy-egy város központjában – egymáshoz meglehetősen közel – nem ritkán találtunk akár három templomot (néha akár többet) is, a nem is oly távoli múltban persze az obligát pártház és a tanácsháza szomszédságában. Az már sokkal ritkább, hogy a körzővel-vonalzóval megrajzolt új városrészeknek, az „újvárosoknak” is legyenek ilyen kitüntetett pontjai: Makón azonban éppen ez a helyzet. Egy szebb napokat látott katolikus és református templom áll, no nem szemben egymással, hanem egyetértésben, egymás mellett.

Az „alvóvárossal” nem is igen foglalkozna talán senki, csak hogy a város az epedve várt M43 autópálya megépülésével megszabadult végre a dübörgő átmenő kamionforgalomtól, s az ezzel járó fojtogató bűztől. Az autópálya forgalma azonban néhány kanyart megtéve, a szeméttelep mellett elhaladva éppen itt érkezik a városba. Némi értetlenséggel szokták Makót a körforgalmak városának is nevezni. Tetszik-e vagy nem ez a forgalomszervezési mód, mindegy is, mert bizonyított, hogy a megszokását követő időszaktól sokkal biztonságosabb, a be- és kivezető útszakaszokon a forgalom lassításának legbiztosabb módja.

Így azután e spirituálisan is fontos helyre mi is körforgalmat terveztünk, s bár ezek Makón eddig is meglehetősen nagy változatosságot mutattak. a kör mint forma itt sokkal többet jelent egyszerű forgalomszervezésnél, hiszem már a görögök úgy tanították, hogy a kör – isteni forma.

A tervezés megkerülhetetlen elemei a templomok: a környezetük fölé magasan tornyosuló templomok az új városközpont emblematikus épületei, magasságuk, stílusuk ösztönző lehet a későbbi városközpont kialakulásában. A tervezett kompozició a két templom hosszanti tengelyétől közel azonos távolságban kitűzött körforgalom köré szervezett. A kerékpárúttal vegyes forgalmú csomópontból négy út indul és érkezik meg. A rotondó térrel tart egyensúlyt a két templom előtti, kisebb centrális tér. Ezeknek a templomelőtereknek a bővítései a Vásárhelyi utca túloldalára átnyúló pihenő terek. A templomok előtereinek megnyitása a Vásárhelyi utca felé, megérkező és találkozóhellyé álmodása alapvető tervezői gondolat volt.
A két templom közti átjárás az újvárosi „Rotondó téren” keresztül bonyolódik.
A tér egyszerre forgalmi csomópont és elosztó hely: a városba érkezőt fogadó, megemelt minőségű teresedés.

A megvalósításra – a megbízó későbbi döntésének függvényében – három alternatívát dolgoztunk ki:

• az újvárosi „Rotondó tér”
• a Prédikátorok tere
• az Angyali Üdvözlet tere (L’Annunciata Tér)

Mindhárom variáció közös alapokra épül: a körforgalom adott geometriájába négy helyet jelöltünk ki, ahol befolyással lehet bírni a tér jelentésének és tartalmának meghatározásában.