Akik ismernek, tudják rólam, hogy elsősorban közterekkel, közterületekkel, utcák, terek, parkok, történeti kertek tervezésével, revitalizációjával foglalkozom. Ez is egyre nehezebb: kevés a megbízás, a pályázás meg lélekölő, energiákat felemésztő munka. Több középület tervezésekor felmerült például, hogy miért nem Makovecz Imre tervezte. Hát azért, mert ő NEM pályázott, s igaza volt. Ha valaki annyit letett az asztalra, mint ő, ne kelljen mondva csinált pályázatokon részt vennie. A szabadság, egyenlőség, testvériség, a demokrácia országában, Franciaországban, a kulturális miniszter felvállalja, hogy ő nevezi ki a párizsi opera igazgatóját. Nálunk bizottságosdi, pályázatosni dívik, tudjuk milyen eredménnyel.

Életem során azért megtalált néhány nagy hal is, akik megértették, hogy reprezentálni nem csak villával, jachttal, magánrepülővel lehet, de egy kerttel is, sőt! Sajnos, nem minden nagyvállalkozó jut el idáig. A dolog természetéből adódik, hogy a bemutatásra kerülő fotók, rajzok GPS-koordinátákat nem tartalmaznak, a projekteket nevezhetnénk úgy is: "Valahol Magyarországon". Ha azt mondjuk, hogy a közösségi igényeket nem egyszerű kielégíteni, az eufemizmus. A magánkertek tulajdonosait meggyőzni elképzeléseink igazáról pedig sokszor a lehetetlennel egyenlő. Ha sikerül, akkor azért jólesik hallani tőlük pár év múlva, hogy a cédrusom már a Google Föld programban is látható, s hogy a fügém néha kétszer is terem egy évben, vagy hogy csodájára járnak a vörös levelű Acer palmatumnak a "japán kertben". Hátha majd a "Thuja-Magyarországból" eljutunk ide is egyszer.