Sajátos a tájépítész helyzete: ha a bizonyos körökben agyonszidott Nemzeti Színház parkjának tervezésére kap megbízást, akkor munkáját a regnáló párthoz, ha meg a Páva utca Holokauszt Múzeum környezetének alakítására, akkor meg a hitközséghez kötik...Pedig, mindkét esetben csak egy megvalósítandó feladatról, divatosabban: kihívásról beszélhetünk. A megvalósítás pedig szívügy. A kertépítészeti kánon nem politikai nézetek mentén alakult: igaz, a pénz mindig meghatározó volt. Na nem a tervezésért ígért, hanem a megvalósításra szánt összeg.

A Páva utcai zsinagógát Mányi István építész és csapata alakította át és tervezte meg a hozzá  kapcsolódó épületegyüttest, hogy az befogadhassa az emlékközpontot a 2004-es átadást követően.

Az épület tetőkertjén található örökzöldek, liánok és fák azon országokat reprezentálják, ahol a holokauszt alatt emberek százezrei estek áldozatul. Mányi István építész szavai szerint „Szimbolikus jel a tetőkert is, amely vízióként lebeg a borzalmak felett és már az élettel keresi a kapcsolatot. A kertek jelentéstartalmának sokféleségében emlékkert ez, amely mindenkinek a jobbik énjéhez szól”.

A kertből különleges kilátás nyílik a zsinagóga oromzatára, az emlékközpont belső udvarára és a környező ferencvárosi utcákra. Sajnos, védőkorlátok és a feljárat kialakításának hiányában a tetőkert jelenleg nem látogatható. Részben ennek is tudható be, hogy a növények mára kezdik kinőni az épületet, sőt egy szomorúfűz már csak múlt: a tetőkertek a szokásosnál is több gondozást igényelnének.

Pénz híján, a Páva utcai homlokzat elé tervezett „menorafák” helyett csak egyszerűbb nyírt gyertyánok kerültek beültetésre. Kár érte.

A létesítmény 2005-ben építőipari mesterdíjat és Pro Architectura Díjat, 2006-ban ingatlanfejlesztési nívódíjat kapott.