Ez kert, mit kőeső elvert - a sárospataki Rákóczi vár

Sárospatakhoz, a Rákóczi-várhoz immáron évtizedek óta kötődök, tervtárunkban mennyiségileg is jelentős helyet töltenek ki a Patakhoz, a várhoz, a várkerthez és a várnegyedhez készített tervrajzaink, műleírásaink, kutatási anyagaink. S bár fáj az igazság, mára világossá vált számunkra, mindez csak nekünk volt fontos. A temérdek anyagból mi is materializálódott? Egy – a korábbinál talán a várhoz méltóbb – bejárati kapu, s azon belül a „négy kút galériája”, az ágyúdombon a Veres-bástya mellett pedig egy obeliszk, amely az 1708-as pataki országgyűlésnek állít emléket, bár a másik felirat inkább a Pénzügyminisztériumot emeli magasra, amely finanszírozta a külső vár egy részének felújítását. Nem véletlenül a pénzügyminiszter avatta 2008-ban. Minden esetre, az obeliszk maga, szerintem, vállalható: igaz, csak egy esős májusi napon láttam, az avatására nem kaptam meghívást. A kapu áll ugyan, de a kutak mellé beültetett növények szakmai hitelrontással érnek-értek föl (talán majd az idő orvosolja, már rég nem láttam a „Borostyán” előtti terecskét).

Requiem a meg nem épült Gombos-kertért

„Mikoron írának másfélezer után hetvenhét esztendőben, Aeneas Sylvius írásából szerzék az éneket versekben, Bodrog vize mellett, Patak városában, az Úr gombos kertjében” – írta Balassi Bálint egykoron. Hogy mi is az a Gombos-kert, illetve, hogy hol is lehetett pontosan, ma már talán mellékes, de még pár esztendeje nem volt az. Van, aki amellett kardoskodik, hogy a gombvirágról, azaz a bojtocskáról, a százszorszépről kapta nevét, míg mások az egykori Gombos-hegyhez kötik. Balassa Iván, a sárospataki vármúzeum egykori igazgatója úgy véli 1994-ben, hogy e kertnek a Bodrog felé, az olaszbástya délkeleti sarkától mintegy száz méternyire eső területen kellett lennie, ahová a várból kiskapu vezetett; nevét pedig arról kaphatta, hogy a virágkarók végére faragott vagy üvegből, kerámiából formált gombokat húztak, ahogy arról a XVI. század második feléből való székelyföldi leírások is tanúskodnak.

Pedig a várkert, különösen is a Gombos-kert, így, nagybetűvel, szívügy volt számunkra. Mivel szép és látogatható reneszánsz kert nemigen van hazánkban, szerettünk volna egy Balassi korát idéző kortárs kertet megépíteni. A pataki várkerttel kapcsolatos kutatásaink meg is jelentek az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének gondozásában. A régészek és történészek visszaigazolták a kert helyére vonatkozó elképzelésünket, de a műemlékek védelmére felkent hivatal tervtanácsának semmi sem volt jó. Persze, tudjuk, ott csupa hozzáértő, omnipotens és főleg omnikompetens ember ül. Az egyik ülésen, az MTA-t képviselő zsüror hölgy magabiztosan kérdezte meg, hogy hol is van itt a bejárat és hogy hol is folyik a Tisza? (sic!). Pedig ismerhették volna a területet, mert igen sokszor élvezték a múzeum vendégszobáinak kényelmét…A tervezett zárható kertet a jelenlegi várfalon kívül, a Balassa Iván által leírt és utóda, Jósvainé dr. Dankó Katalin által is megerősített helyre képzeltük el, de ez nem volt jó a hivatal embereinek.

A megmondó emberek azzal a szakmailag nonszensz ötlettel álltak elő, hogy a Gombos-kertet helyezzük el az angol tájképi kertben…Erre szokták mondani: no comment! Készítettünk egy alternatív, „Sub rosának” nevezett kertet is a nevezett kastélyrész mellé, a bejárattól balra elő területre, a „kőeső elverte” kert helyére (ez kert, mit kőeső elvert….). A műemléki felügyelőnek hol a tiszafa labirintus formája nem tetszett, hol a nyírott, hol pedig a dézsás növények okoztak számára problémát, hol a várfal mellé tervezett vízparterre-rel volt gondja. Mintha annyi korabeli kertet tervezett volna…Végül pedig kijelöltek a várfalon túl, egy jól eldugott helyen egy kemény szikla altalajú területet a majdani Gombos-kertnek. Az ékszerládika helyett immáron zsebkendőnyi méretet…Sebaj, ennyi tervezés után ez már ujjgyakorlat volt, hiszen a kertépítészeti kánont is ismerjük, s ha még a történelmi hűségre sem kell törekednünk, csak egyszerűbb a tervező helyzete.

Szép kertet álmodtunk oda is, nyírott növényekkel, kapuformákkal, üveglifttel, miegymással. S hogy mit lát ebből a kedves látogató? Természetesen semmit, mivel EZ sem épült meg.

Ezért most közzétesszünk néhány Gombos-kert tervet. Hátha akad egy mecénás, aki finanszírozza megépítését. Mert a Rákócziak szerették a kertet. Lórántffy Zsuzsánna a fejedelem urficskát is a kertek ápolásán keresztül tanította meg az uralkodás felelősségére. Ha lesz pénz, már csak a még mindig helyükön ülő megmondó embereket kell lesz meggyőzni az időközben nevet váltott hivatalban, amit a rendszerváltozás szele sem csapott meg. Igaz, szívfájdalom nélkül engedélyeztek egy tájidegen vízi színpadot a Bodrog partján, a vár „pufferkörzetében”, régészeti lelőhelyen.

Mindennek tetejébe a hosszú évek során elkészítettük az egész várkert, várnegyed hasznosításának tervét, az ágyúdombi pavilontól a volt trinitárius kolostor udvaráig, a Kuczik-gödörtől a tömlöcbástyán át a Vörös-torony körüli területekig, a Bodrog-parjáig, s mindent persze több verzióban. Másoknak az is mellékes, hogy saját pénzünkön készíttettünk geodéziai felmérést az egész várnegyedre is, mivel a város vezetése szóban felkért bennünket egy rendezési terv elkészítésére. Ennek kifizetésével máig adós a város, s persze a munkát is más kapta meg, csak úgy, mint a Rákóczi utca megújításának tervezését, amelyre korábban, ugyancsak a város vezetésének megbízásából koncepciótervet készítettünk. Talán nem csodálkozik a kedves olvasó, hogy az utóbbi egy-két évben már elkerültem Patakot.

 

projekt lista | projekt képek | írások: 1, 2
oldalak: