Pályakezdőként, újrakezdőként kerültem hozzá. Egy Britisch Columbiai díjnyertes egyetemi világ pályázattal a zsebemben. Végzés után nem Pietro Porcinaihoz mentem Firenzébe dolgozni: itthon nagyszerű lehetőségek vártak, segédmunkásként helyezkedhettem el egy tsz-ben. Egy hónapig bírtam. De összetalicskáztam, megépítettem a Gundel Étterem kertjét. Azt már tudtam, hogy fehér köpenyes, nehéz rajztáblák előtt szerkesztő tervező nem szeretnék lenni. Ilyen egyenruhás tervező-katonákat a VÁTI-ban láttam, ahová ismerkedni a szakmai világgal vitték el még hallhatóként. A Főkertbe is bekopogtam állásért, mondták: a tervezőknél van hely, az azonban nem rám várt. A főnöknő egy figuránsi állást ajánlott egy goeodéta mellett. Öt évig pályaelhagyó voltam. „Jó tett helyébe, jót várj” mondta egy, az egyetemről ismert, valóban kedvelt kollegina, aki beajánlott az EÜ minisztériumba az eredetileg tájépítész, jogász sógorához. Utólag belátom, ez maga volt az ellenőrzött szakmai süllyesztő, elfekvő. A sógornak köszönhetem, hogy eltávolított, jót tett velem.

Melocco Miklós rángatott ki ebből az apátiából. Esténként följártam hozzá az Október 6-a utcai öntöttvas csigalépcsős, Ybl tervezte varázslatos padlás műteremlakásába. Sokszor, sokat beszélgettünk, emlékezetes időszak volt. A fürdő ablakából, Sári szobájából bámultam a Szent István bazilika kupoláját…Finom borokat ittunk Jutkával, amit csongrádi bátyám szállított a családnak, az akkoriban megjelenő lazactörmelék delicatesse és a sajt Jutka reszortja volt.

 

Melocco szólt, hogy ne bújjak el egy hivatalba, menjek el a szakmámba dolgozni, öt évvel a végzés után végre kezdjem el a pályát. Ajánló levelet írt egy építész barátjának, aki egy műemléki irodának volt a vezetője. Ő azt mondta fölvesz, ha sikeresen debütálok egy éppen akkor induló „tömb rehabilitációs” pályázaton. Az építészet Kerényi Józsefnek hívták. Az iroda a VÁTI volt a Krisztina körúton. Ma már tudom: szakmai életem legizgalmasabb időszaka. Elliptikus individumok, nagy tudású emberek, országszerte unikális feladatok vártak, szerethető,  jó társaság volt. Kerényi engedte, hogy maszekoljunk, a díjnyertes pályázatokból külföldre vitte az irodát. Prága különösen emlékezetes maradt.

A kerttervezők idegenül fogadtak, gondolták ellenőrizhetővé tesznek, bedaráltak volna, de Kerényi megtartott saját irodájában. Így kezdődött az ismeretségünk.replica watches

Gáti Gábor szobrásszal és Bitó Jánossal dolgoztunk akkoriban, ha jól emlékszem egy bányász emlékművön. A vonaton hazafelé tartva érdeklődődött Bitó, hogy milyen ember a Jóska, mert szívesen áthívná a BME „lakó” tanszékére. Kerényi átkerült tanítani és oda is magával vitt, közben eltelt közel 25 év. Környezettervezést, tájépítészetet tanítottunk, leginkább korrigáltunk, kezdetben heti 2 napot, majd egyet. Több évig vezette is a tanszéket, majd hosszú éveken át a doktori iskolát. Az utolsó hónapokban ritkábban beszéltünk. 2016. március 10-én azonban végleg megszakadt kapcsolatunk. Elment Jóska 77 évesen. Amikor együtt dolgoztunk, természetes volt. Már senki nem hív augusztus végén: Péter, jön szeptember, kezdünk!