Carlo Scarpa és a Lakótanszék

Három éve csak a veronai Castelvecchio Múzeum kertjét néztem meg tüzetesen, most azonban bejártam minden szegletét. Nem véletlen: Scarpa az egyik kedvenc építészem, aki térben és tájban is tudott gondolkodni. 1959 és 1973 között az ő tervei alapján alakult át az ősi vár múzeummá. Kapuk, lépcsők, installációk, posztamensek, gyilokjárók, ivó- és szőkőkút - mind-mind a Mester műve. Ez év őszétől kettős feladatra készültem:a BME-n és a Képzőművészeti Egyetemen szándékoztunk Trialógus címmel kurzust inditani, amely összekapcsolja az építészetet a szobrászattal és a tájépítészettel. Mivel Carlo Scarpa otthonosan mozgott e művészeti ágakban, a kurzus beharangozását szolgáló plakáthoz igyekeztem fotót készíteni. Azt hiszem sikerült is megtalálnom a megfelelő témát: Cangrande ("nagykutya"...), azaz rendes nevén Can Francesco della Scala, Verona uralkodójának lovasszobrát Scarpa az ősi épületből sokemelet magasságban messze kinyúló vasbeton konzolon helyezte el.


Alatta a mélység, a kertet alkotó növények egy csoportja. Épület-növény-szobor, azaz "trialógus". Arról már nem a Mester tehet, hogy az épületet le kellene "vágnom" a plakátról: most úgy tűnik, csak a Képzőn lesznek órák...

vissza a hírekhez