Baja - két év múltán

Felemás érzésekkel utaztam 2012. június 29-én Bajára: a megújult belváros átadására szólt a meghívó. Amikor évekkel korábban megtalált ez a munka, örömmel mentem, ugyanúgy, mint Szegedre, Makóra vagy Szarvasra annak idején. Aztán pár hónap elteltével sikerült elvenni az emberfia szájaízét...Ekkor jutott eszembe a bajai emberek által sokszor felidézett Jelky András-mondás (...). Hónapok elteltével aztán újra dolgozni hívtak -úgy tűnt. S hogy mégsem volt teljes az örömöm 2012 nyarán? Amikor egy tervező több mint 30 éve a pályán van, túl sok keserűség gyűlhet fel benne, különösen, ha tájépítész. Megtapasztalhatja, hogy mindig a környezeten, az esztétikán igyekszik a megbízó spórolni. Itt sem volt ez másképp. Érdemes beleolvasni akkori beszámolómba.

Egy tér hangulatát sok minden meghatározza, de az oda illő, előnevelt, ápolt növények legfőképp. A korábbi téren volt négy szép, sokágú tiszafa. Az építés során ezekből sikerült "ikebanát" csinálni, amik -a reményekkel ellentétben- természetesen nem élték túl a beavatkozást. A meghatározó utolsó pár százalék maradt el a térről, a megfelelő növények. Ennek nem szabadna soha "pénzkérdésnek" lennie. De az. Olyan mint a kultúra a költségvetésben: a maradvány-elven részesül az anyagiakból...

2014-ben barátaimmal megnéztük újra ezt a belvárost. Kicsit most is összeszorult a szívem. Egy újabb elpuskázott lehetőség. Pedig akár izgalmas is lehetett volna.

 

 

vissza a hírekhez | projekt képek