Előadás a Műcsarnokban

Első, sőt 1. Építészeti Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. Fontos szakmai esemény. A megnyitó idején Madridban voltam, így az egyik kísérőrendezvényhez kötöttem a tárlat megtekintését. Hat pályatársam ült a pulpituson. S mivel a nézőtéren sem sokkal többen, kissé szorongva készültem saját előadásomra.

"A kert templom, a templom építészet, az építészet színház" - állt előadásom címeként a programfüzetben. Reklámnak nagyon nem láttam nyomát, s úgy sejtettem, hogy július 10-én már más dolguk van az embereknek, mint hogy egy tájépítész prezentációját nézzék még. Annál nagyobb volt aztán a meglepetésem, hogy még a kitűzött kezdés előtt minden szék gazdára talált. Aki később jött, főleg a fiatalabbak, állni kényszerültek.

Örültem, hogy Hajdúdorogtól Kecskeméten át Svájcig sok érdeklőtő tisztelt meg, szakmabeliek és laikusok egyaránt. Tisztességgel végigülték a másfél órát, s utána még sokáig bombáztak kérdésekkel, mivel prezentációm afféle vitaindítónak sikeredett...

Egy építészeti kiállítás tájépítészet nélkül csonka lenne, természetesen. Érdeklődéssel néztem ezért körbe a termekben első látogatásom alkalmával. Mivel saját műveim közül egyet sem véltem felfedezni, el kellett gondolkodnom a válogatás kritériumain. A kurátor és segítőinek ingerküszöbét, úgy látszik, nem létpe át az Europa Nostra Díjjal kitüntetett szegedi belváros, a budapesti Szent István bazilika környezete, a Nemzeti Színház parkja, a Holocaust Múzeum kertje, a volt hajósi érseki kastély parkja vagy éppen az új orosházi főtér. Utólag úgy hallottam, hogy azok jöhettek számításba, akiket jelöltek az év tájépítésze díjra. Hát valóban, erre engem még nem méltatott a szakma. Igaz, a két Ybl-díjas közül az egyik én lennék, míg Prima Primissima Díjjal eleddig csak engem tüntettek ki. Az Europa Nostra díjjal együtt ez smafu.

vissza a hírekhez