Egy felejtős recenzió margójára

Játékra, inkább persze együtt gondolkodásra invitálom a kedves olvasót. Tudják Önök, hogy milyen egy barokk kert? És egy barokkos? Talán ismerik Párizs egyik legnagyobb közterét, a Citroën parkot a Javel rakpart mellett. Önök szerint az barokk kert? Már hallani vélem a harsány tiltakozást: már hogy is lenne barokk, hiszen 1992-ben adták át a számos tájépítész által jegyzett teret, így kortárs kertművészeti alkotás. Igen? Na de hát két, szimmetrikusan épített orangerie, közöttük alázúduló cascade-vizesés, vízparterre-ek, megannyi formára nyírott lombhullató és örökzöld növény, hatalmas oszlopokat alkotó magnóliák, geometriai formák, lépcsősorok  alkotják  a kertet, a reneszánsz-barokk kertépítési kánon megannyi eleme.  

A drezdai parlament környezete a Semperoper mögött, az Elba-parton, a Zwingertől egy kőhajításra vajon barokk-e? Még a felvetés is furcsa – hallom lelki füleimmel –, hiszen az épület csupa beton-acél-üveg és teljesen modern. Valóban? Akkor mit keres közvetlenül az épület mellett a Peter Kulka

tájépítész által megálmodott háromemeletes, dobozformára nyírt platánokból kialakított, szigorú geometria mentén raszterbe ültetett liget?

Talán sokan megfordultak a müncheni repülőtér 2. termináljánál is. Annak környezete vajon barokk-e? Blődség, hangzana a válasz, hiszen talán az ezredfordulóra készült el…Meglehet, de vajon feltűnt-e a figyelmes látogatónak, hogy megannyi elemi geometria forma mentén történt a téralakítás, szépen nyírott gyertyánok (uram bocsá’ nyolc méter magas, piramist formálók is vannak közöttük…) vonzzák a tekintetet, lombhullatók és örökzöldek rafinált kavalkádja fogadja a látogatót, semmi sincs csak úgy, elszórt papír zsebkendő módjára „oda pottyantva”.

Igaz, kedves olvasó, ezek nem barokk kertek, csupán a kertértés európai tradíciói, kánonja mentén épültek.

E gondolatok csupán azért jutottak eszembe, mert a napokban a kezünkbe került egy recenzens véleménye Orosháza közel egy éve átadott és a terveink alapján kialított új főteréről. Az alföldi város, Darvas József szavaival a legnagyobb magyar falu e parkkal pályázott a Magyar Urbanisztikai Társaság Köztérmegújítási Nívódíjára. Hogyan is fogalmazott a bíráló? „…sem a várostörténeti előzmények, sem a tér alakja, sem a teret körülvevő térfal épületei nem indokolják egy ilyen mereven szabályos, aprólékos, barokkos közpark kialakítását” – valóban? Vajon járt-e a recenzens a helyszínen? Látta-e azokat a térfalakat? Olvasta-e a város történetét? Megismerte-e a továbbépítés terveit? Mert ha így járt volna el, akkor tudhatná, hogy a város és környéke újabb kori betelepítése báró Harruckern János nevéhez köthető, aki 1664-től 1742-ig élt. Ez a korszak melyik stílushoz is köthető? A főtér szomszédságában ma is álló evangélikus templomot 1777-ben kezdték építeni késő barokk stílusban. Women always choose cheap christian louboutin shoes. Because they are affordable.

Az inkriminált tér helyén is állt korábban egy egytornyú kis templom, de a mostani építkezést közvetlen megelőzően egy házgyári elemekből épült szállodaépület meredezett, s a Meszes kis köz kereskedőház-épületét leszámítva egyetlen olyan épülete sincs a térfalaknak, amelyek igazodási pontot jelenthettek volna, azaz, ahogy az egykori területi műemléki felügyelő fogalmazott, a kialakításra kerülő tér jelenti majd a jövő épületeihez a mértéket. Azt is jó tudni, hogy a tér keleti oldalára egy üvegmúzeum épülete kerül majd, így a megmaradó terület pontosan keretes, téglány alaprajzú.  Számunkra nem jelenthetett inspirációt sem a jellegtelen városháza, sem a tér sarkán lévő, beton elemekből épített SPAR áruház, sem pedig a többi földszintes épület, legyen az vegyes bolt vagy kínai áruház. Az onnan alig száz méterre lévő tíz emeletes házgyári sorház meg végképp nem. A várostól alig tíz kilométerre van azonban Nagymágocs, a nagy részben Ybl Miklós által jegyzett Károlyi-kastéllyal.


Ő építhetett eklektikus, meghatározóan neobarokk stílusban a XIX. század végén, s a 41 hektáros parkot is jelentős kertépítészeti alkotásként említi a szakirodalom. A község főutcájának házai előtt nyírott örökzöldek, buxusok, tiszafák utalnak arra, hogy ez a kultúra nem múlt el nyomtalanul. A szerkezetében is némileg szétzilált városnak az identitása is nehezen megfogalmazható. 

Egy azonban bizonyos: a város sokáig egyet jelentett az üveggel. A tervezés során éppen mi vetettük fel az üveg installációk fontosságának kérdését. Így lett a tervezett vízköpő galéria, a rotondó-tereken átvezető hidak meghatározó anyaga az üveg.

No de nézzük csak, miért is „barokkos” ez a tér, ahogy a bíráló fogalmaz: talán mert egy amorf térbe ki lehetett jelölni egy négyzet alakú területet? Mert számtalan geometriai alapforma jelenik meg a téren: négyzet, kör, háromszög stb.? Did you have Christian Louboutin shoes ever?

Mert szépen, formára nyírott lombhullató fákat és örökzöldeket is találhatunk a parkban és körülötte? Mert mintegy 250 méter hosszú, 1000 m2 vízfelülettel tettük izgalmasabbá a nagy teret? Mert közel kétszáz, egyedi kialakítású vízköpőből áramlik folyamatosan a víz, s este ezeket még fényekkel is kipontoztuk?

Az anyaghasználat nyílván nem tűnt fel képekről: kortárs „látszóbeton” elemek, szálcsiszolt acél installációk, üveg mellvédű hidak, a betonból, üvegből, fényekből komponált vízköpők. A tégla használata itt is fontos volt számunkra, akár csak bő másfél évtizede  Szegeden, a Klauzál téren és a Kárász utcában. Rerrich Béla professzor után Novák István főépítész úrral talán nekünk jutott először eszünkbe ennek az anyagnak az újbóli használata.  Hogy ma már mindenki mindenütt ebből építi errefelé a köztereket, az más lapra tartozik…Persze zavaró lehet, hogy itt nem sajnálták (annyira) a pénzt az előnevelt, nagy értékű különleges növényekre, mint az általában szokásos.

Nézzünk csak jól körül az országban épült új tereken. Majd megnő – szokták mondani. Hát, az nem ugyanaz. A mi általunk felhasznált növények „gyerekkoruktól” így nevelődtek, sokszor iskolázott egyedek. A kapunövények talán bő húsz évnél is idősebbek. Nem a már megnőtt, élő fákat csonkoljuk vissza és rögzítjük facsavarral eldeformált, megkínzott  ágait, mint ahogy az történt a szegedi, most éppen díjazott Árpád téren, vagy kényszerítették a felnőtt növényeket betonvas dobozba, mint a nagyon trendi pesti Deák téri villamos végállomásnál. Európa vezető faiskolásai ez utóbbi helyen a kockafákat a szakma megcsúfolásaként fotózták döbbenten.  Mint ahogy az is nyílván zavaró, hogy nem terveztünk be ma kötelező elemként mindenütt feltűnő, csőtörést imitáló vertikális spriccelőket sem. Két faluval arrébb majd talál az érdeklődő, ha nagyon akar…

Bármilyen szakma képviselője nyílván örül, ha munkáját – ha az autoritások nem is – saját kollégái is elismerik. Talán ha fűthető óriás kőkrumplit, alvázmosó vizeket, pár év alatt amortizálódó, Nyugaton kikukázott, „lejárt szavatosságú”  kertészeti divatlapok műtárgyait  terveztünk volna be, mint  látható az számtalan helyen idehaza,  ebből is kijutott volna. Egy díj odaítélésénél számomra az is fontos, sőt, az talán a legfontosabb, hogy mennyi a hozzá adott érték. Mintha sok helyen éppen elvennének a hely ismert, elismert, karaktert adó értékeiből, és ez okoz eufóriát a szakértők körében ( bár sokszor kevésbé a nagyérdeműben). Sejtem, a zsűrizést is trendi véleménnyel kell szolgálni, ha visszahívásra számítanak.  Manapság nem építést, inkább „leépítést”, eltüntetést, hátat fordítást, tagadást látok, amiből nem születik semmi. Faiskolai lerakatokat idéző nagyüzemi növénytermesztő telep fogad a kaszárnya udvarrá degradált volt Duna-parti – igaz, erősen lepukkant, valamikori polgári sétatér helyén.

Sivatagok, a lélek sivatagi tájai épülnek csudamód dicsérve a szakma kiválasztottjai által.  Orosházán NEM volt fő tér, most lett. A budapesti Szent István bazilika környezetéről még a szakmabéliek egy része is azt hitte, hogy rekonstrukció, pedig az inkrusztációs padozat, a kutak, sohasem léteztek. Másoknak meg annyira tetszik, hogy közel egy évtizede a fél Lipótvárost konszignációs szinten ezekkel az anyagokkal és formákkal szórták tele, persze, szerzői jog megváltás nélkül.

Nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, de olyan érzésem van, hogy ha a nevem nem szerepelt volna a pályázati anyagon, nagyobb eséllyel indul, hiszen a dicséretre került projektek egy részéhez is volt hajdanán közöm, még ha a sors kifürkészhetetlen fintora miatt azokon a nevem nem szerepelhet. E pályázat zsűrijében akadt olyan, aki elkaszálta volna annak idején a később Europa Nostra díjjal elismert szegedi belvárosi revitalizációs terveinket, egy másik pedig tevékenyen működött közre abban, hogy díjnyertes pályázatunk a

Liszt Ferenc tér megújítására vagy a Képzőművészeti Egyetem Epres-kertjére ne valósulhasson meg, de mást most nem is mondanék.

Így marad a semmivel nem pótolható, legszebb elismerés:  a helyiek szeretete és tisztelete, az „Orosháza városért” cím. Álmunk valóra vált. A városalapítás általában a főtér építésével kezdődik: itt egy második, egy lélektörténeti városalapítás történt. Korábban az utcára sem volt nagyon érdemes kimenni, mint mondták nekem a helyiek. Ma van egy közösségszervező tér, egy agora, ahol naponta gimnazisták sokasága lepi el a teret,  ahol az anyukák megpihenhetnek babasétáltatás közben, idősek találkoznak.  Itt már lehetett  adventi gyertyát gyújtani két és félezer  résztvevővel, s mellette korcsolyapályát építeni. Koncertek, egyházi találkozók helyszíne lesz a tér. Itt élet van, magukénak érzik: „övék a tér”.


S hogy is állunk a tér közepén álló üvegfával, amely „a kortárs képzőművészet remeke”, mint írja a bíráló? Amikor tervünket készítettük, még a mára odébb helyezett Kossuth-szobor volt a tér középpontjában. Így ez nem is a tyúk vagy tojás elsőségének kérdése, sokkal inkább a kabát és gomb esete.

Barokkos lenne ez a tér?  Ez a kijelentés nem csak hozzá nem értés, hanem rosszindulat is.  Az elmúlt évtizedekben ez a jelző igencsak negatív lett: barokkos túlzás, Sztálin-barokk, TÜZÉP-barokk stb. Jut eszembe, Rákosi elvtárs is utálta a barokkot. Szerb Antalt visszabüfögve jezsuita stílusként aposztrofálta. Láthatjuk is ennek eredményét a budai váron, várpalotán… Akkor inkább reneszánsz. Egyébként pedig az európai kertértés kánonja mentén épült kortárs kertművészeti alkotás,  még ha ezt a recenzens másképp is látja. Ezek a szigorúnak nevezett geometriai formák olyan rendet sugallnak , mely könnyen felismerhető, ezért azzal könnyű azonosulni annak, aki szereti a  nyugalmat,  kiegyensúlyozottságot, – ebből pedig, ahogy az egész országban, úgy Orosházán is elég nagy hiány mutatkozik.   Erythmia, symmetria, proportio – hangoztatták az öreg mesterek. Mai hektikus életünkben sem árt ezekre figyelemmel lenni.  Ebből a perspektívából pedig egy jelző nem fontos.

 

vissza a hírekhez