Burgundia - túl a borokon

Mintha csak Róma lenne az utazó célja: jó 1300 km-t kell megtenni, hogy az emberfia elérje Beaune-t, Burgundia "borfővárosát". A Jóisten kegyeibe fogadott, így ideális körülmények között látogathattuk meg az előre, tudatosan kiválasztott építészeti, történeti emlékeket, tájakat, szőlőskerteket. Nem fáztunk ugyan, ellenben eső sem zavart bennünket. Elég a történelemkönyveket lapozgatni (vagy ismereteinket az emlékezet vakfoltjáról előhívni...), hogy felidézzük: az egykori Burgundia, mint "ország", lényegesen nagyobb volt, mint a mai, több francia megyén is áthúzódó tájegység. A mai Svájc és a Németalföld egy része a burgundi hercekeg-királyok uralma alatt volt. Nem csoda hát, ha lépten-nyomon - ma távolinak tűnő - idegen kultúrák emlékeibe botlik az ember. Persze a szőlő, a bor jelenléte ma is meghatározó: közel 30 ezer hektáron teremnek a világ legjobbnak mondott (és néha legdrágább) borai, fehér és vörös egyaránt. S bár magam nem nagyon értek ehhez, szívesen legurítok egy-egy pohárkával, ha értő kéz teszi elém.

Mégis, sokkal inkább a szinte érintetlen középkori városkák, szépen ápolt apátságok, főúri kastélyok, s ezek elképesztő gazdagságú kertjeinek emlékét, no és több ezer fotót, néhány albumot, szakkönyvet hoztam haza magammal. Szívesen osztom meg élményeimet a kedves olvasóval. A legizgalmasabb élményekről külön hírekben számolok be, itt csak általános impresszióimról szólok. Beaune városának egykori "szegénykórházáról", az "Hotel-Dieuről" talán sokan hallottak, de a város egészének építészeti gazdagsága, nem beszélve Dijon, Burgundia egykori fővárosának, a mai Cote d'Or megye székhelyének elképesztő öröksége rabul ejtett. Román és gótikus épületek, "fachwerk" házak, templomok sorakoznak egymástól pár lépésnyire. Igaz, az egykori szakrális helyek  egynémelyike ma profán funkciókat lát el: kiállítási csarnok, modern színház vagy éppen koncertterem. A francia forradalom megtette hatását...

Amikor az utazó Basel felől átlépi a francia határt, gyakorlatilag a "vízválasztón" utazik: az autópályától északra Elzász, s a folyók északra igyekeznek, a déli oldalon kisvártatva Franche-Comté megyében haladunk, a vizek pedig a Földközi tenger felé. Először talán akkor dobban meg az építészetet szerető szíve, amikor egy barna táblán meglátja a feliratot: La Chapelle de Ronchamp. Az idő azonban nagy úr, Le Corbusier hires kápolnája most - sajnos - kimaradt. Besancon azonban már betervezett megálló volt. Aki mostanában arra utazna, készüljön föl a legrosszabbra: szó szerint az egész város fel van túrva. Nemcsak a gps bolondul meg, de a helyiek is tanácstalatok, merre is lehetne eljutni a keresett városrészbe. Itt-ott már látszik az építkezés eredménye, de azért elég nagy megpróbáltatás a-ból b-be eljutni autóval. De megéri!

Mivel nem csak "látni" érkeztünk Burgundiába, de kicsit kipihenni is az elmúlt év fáradalmait, a szállásunkat  egy Istentől elhagyott helyen, Beaune-tól jó harminc kilométerre foglaltuk le. A tulajdonos egy holland házaspár,  igy csak narancssárga rendszámú autókat, no és sok-sok biciklit láttunk a ház körül. Nyugalom, béke, jó borok, jó étkek. Kell még több? A helyi benzinkút a régi ÁFOR időket idézte, az alacsonyrendű utakon sehol padka vagy az út szélét jelző karó. Figyelni kell! Ma már nem vesz az ember kilós autóatlaszokat, így aztán a gps-re hagyatkozik. Néha meggyőződésünk volt, hogy már a térképről is lementünk, de végül (s mint mindig kiderült: a legrövidebb úton) mindig megtaláltuk a kitűzött célt. Persze, fogalmam sincs, hogy időben is a legrövidebb volt-e utunk...

S most álljon itt egy kis leltár, mit is pipálhattunk ki a nemigen fellelhető Burgundia utikönyvben: Chateau de Cormatin, Cluny, Chateau de Drée, La Roche de Solutré, a híres burgundiai borok (grands crus) útja, Beaune, Dijon, Fontenay Apátság, Chateau de Bussy-Rabutin és Alesia archeológiai parkja. S a hab a tortán: hazauton a zürichi operában megnéztük Bellini La Straniera c. operáját Edita Gruberovával a címszerepben. Nyolc nap alatt 3500 km, talán nem kevés.

vissza a hírekhez | projekt képek