Múzeum+ mégegyszer

Aki még nem járt  múzeumban este, nem is tudja, mit hagyott ki, különösen, ha nem egy hétköznapi hosszított nyitvatartásról van szó, hanem valamiféle "eseményről", mint amilyen például 2013. május 9. volt a budapesti  Szépművészeti Múzeumban. Erre a napra hirdették meg a  Múzeum+ sorozat újabb összejevetelét, ahol a "kert" témája köré szerveződött az est programja. A földszinti csarnokból áradt a zene, a pompás lépcsőházban sejtelmes fények, érdeklődők sokasága mindenütt.

A múzeum munkatársai mellett két vendég tárlatvezető várta a nagyérdeműt: Csányi Vilmos akadémikus etológus, majd pedig jómagam, tájépítészként. Mindketten egy-két, számunkra kedves kép apropóján beszéltünk a kertről.

Nyolc óra után jelentős számú hallgatóság gyűlt össze a XV. teremben. Először Sebastian Vrancx flamand manierista festő itáliai kertet idéző környezetbe komponált szabadtéri partit ábrázoló alkotását elemzve tártuk föl a reneszánsz és manierista kert- és parképítés szabályait, szokásait, attribútumait, elsősorban persze itáliai analógiákat felsorakoztatva és mai példákat hozva saját honi munkásságunkból is. Hosszabban időztünk a számos ősi formát magába integráló és átadás előtt álló új orosházi főtérnél, bemutatva, hogy a kertépítési kánon mentén is születhet kortárs kertművészeti alkotás. Kitértünk arra is, hogy a "stílusban tervezés" nem feltétlenül elvetendő, bár bizonyos grémiumok számára még nem régen is szitokszóval ért fel. Szeretném Edita Gruberova operaénekes barátunkat idézni, aki szerint Wagner is lehet belcanto, ha azt úgy éneklik...

Bellotto (híres rokonához, Canalettohoz hasonlóan) számos korabeli várost, tájat festett meg, s a Szépművészeti Múzeumban található, az egykori bécsi Kaunitz palota kertjét és annak távolabbi környékét megörökítő rokokó képe szolgált előadásunk hátteréül. Akarat kérdése csupán: a festmény alapján ma is visszaépíthető lenne nem csak a palota és annak kertje, de az egész bécsi Mariahilf domb is, templomostól, temetőstől, Wien folyóstól...A kép és a mai állapot összevetése jól mutatja, hogy nem csak nálunk, de a császárvárosban is születtek furcsa döntések műemléki kérdésekben. A barokk palota és parkja helyén ma is egy három emeletes vasbeton épület éktelenkedik. Ez persze a mieink hibái alól nem ad felmentést! E kép kapcsán kitértünk a barokk kertépítészet szabályaira, számos korabeli példán bemutatva az akkori idők ma is képrázatosnak tűnő megoldásait, legyen szó a szászországi Barockgarten Grosssädlitzről, Pirnáról vagy Königsteinről és a Morva folyó melletti Schloss Hofról és annak parkjáról.

A sok kortárs kert analógiájául szolgáló párizsi Citroen park is, például, számos barokk attribútumot sorakoztat föl, igaz, újragondolva, mai köntösbe bújtatva. Saját munkáink körül itt a a közelmúltban átadott hajósi egykori érseki vadászkastély  újjá álmodott parkját elemeztük részletesebben, hiszen a megváltozott kor, a pályázati igények és a jelentős beépítés miatt akkor is új kertet kellett alkotnunk, ha rendelkezésre álltak az eredeti park tervei, alaprajza.

Örömmel osztottuk meg gondolatainkat a kitartó publikummal. A törtészészek, művészettörténészek szokásos szempontjai mellett talán nem volt haszontalan egy gyakorlati tervezésben jártas kortárs tájépítész gondolataival kiegészíteni az ismereteket e két műalkotás kapcsán.

 

vissza a hírekhez | projekt képek