Egy hosszú út vége

Hágy éve is kezdődött? Magam sem tudom pontosan, de nem nem tegnap volt. Már bizonyára digitális fényképelőgépet használtam, nem filmeset. Novák István barátom, a város főépítésze keresett meg: "gyere hozzánk az Alföldre dolgozni". Mikor Orosházára hívott, túl voltunk már számos szegedi projekten, többek között az Europa Nostra Díjjal kitüntett szegedi belváros rekonstrukcióján, valamint a később Hild-éremmel elismert makói terveken. Orosházán döntés született az egykori Alföld szálló lebontásáról. Az így kialakuló űr helyére képzeltük el az új városi főteret. Nem túlzás az állítás:  mertünk nagyot álmodni. A tél elején elültetett, Németország vezető faiskolájából érkezett topiariumok már  hajtanak, a burkolat gyakorlatilag kész, az üveg vízköpők kipróbálásán is túl vagyunk.  A hátra lévő hat hétben persze nem unatkoznak majd az építők, van még tennivaló bőven. Talán a tamáskodók hangja is elcsendesedik.

Nekem fájó, hogy Novák Istán és felesége Ildikó már csak fentről nézheti majd a sokaságot, a téravatást nem érhették meg. Emléküket azonban kőbe véssük az örökkévalóságnak.

 

vissza a hírekhez