Ha kapnak egy felkérést, hogy beszéljenek egy vagy több, Önök számára fontos témáról, milyen időkeretet kérdek a szervezőktől: 20 percet, fél órát, másfelet? Felejtsék el! Jön a szervező és közli: 20 kép, képenként 20 másodperc, azaz, van  hat perc 40 másodperced, beszélj belátásod szerint a kiválasztott témáról. A hagyományos előadásokhoz, konferenciákhoz szokott ember azonnal legyint: ez lehetetlen. Én is így voltam. Ha nem jelentkezik másodszor is a Kortárs Építészeti Központ (azaz KÉK), bizonyára elengedem a fülem mellett a felkérést. Aztán  belegondoltam: egy sms, pl. 160 kararter, s fontos dolgokat el tudunk mondani. Egy képpel kiegészítve még többet. Nosza, vágjunk bele! 2013. április 11-én este 8-ra szervezték a Pecha Kucha Nignt 32. "kiadását" a Dürer-kertbe. Hogy mi van? Pecha? Kucha? Ezmiez? Némi kutakodás és guglizás után megtalálom: japánul locsi-fecsi. Aha, értem. Ne ragadjon a mikrofon a kezünkhöz órákra. Szóval, 20 x 20, és kezdés stílusosan 20.20-kor. Ötletes.

A publikum szemtelenül fiatal. S bár sötét volt, jó volt felfedezni néhány korábbi hallgatómat a műegyetemről, s persze volt néhány építész kolléga is. Kiemelhettem volna egy témát is, de én egy kisebb összegzés mellett döntöttem. Főbb projektjeimből néhány egy-két látványos dián bemutatva, talán olyan perspektívából, amely nem annyira közismert: Szent István tér és a bazilika környezete, a kötelezően utált Nemzeti Színház nem utált, csak a szakmában agyonhallgatott parkja, a szegedi belváros, a sárospataki várkert, a hajósi kastély kertje, az épülő orosházi új főtér. Ismerőseim szokták modani, hogy én egy más korból maradtam itt véletlenül: kézzel rajzolok, nem tervezek katalógusból, utánamegyek a növényi formáknak, s ha úgy látom, kezdem az egészet előlről. A mai korban ez szinte megengedhetetlen. Mégis, azt gondolom, hogy a nagy számú hallgatóságnak nem volt haszontalan a nekem jutó 6 perc 40 másodperc. S bár már nemigen változom meg, nekem, bevallhatom, nagyon tanulságos volt az este. Köszönöm a meghívást.

φθηνα rolex