Zenei tájak

Bár szeretem a zenét, mind a klasszikust, mind a könnyebb dzsesszt, kissé félve fogtam az előadás összeállításához. Félelmem azonban elillant, amikor számos párhuzam jutott eszembe a zene és szükebb szakmám, a kert- és tájépítészet kapcsán. Minden modernség mellett is számomra a rendezettség, az arányok, a "symmetria, erythmia és a proportio" mindenek felett valók. Így a tápépítészetben is tetten érhető a fokozás, azaz a pianissimótól a fortissimóig ívelhet, s amely egy nagy cressendóban csúcsosodhat ki,  s a kert is felépülhet úgy, mint egy hagyományos belcanto ária, amelyet a recitativo vezet fel, s az árián át jutunk a virtuóz cabalettáig. Az előadás során a kert- és zenetörténet számos pillanatát villantottuk föl, kiemelve több kapcsolódási pontot.

Felidéztük arezzói Guidót épp úgy, mint Liszt trilláit a Villa d'Este szökőkútjaiból vagy a Respighi megálmodta római kutakat, Rameau barokk játékait, különösen is a Les Palladins-t és Fellini kapcsán szóltunk Nino Rotáról és a Nemzeti Színház hajójáról és szót ejtettünk Sting angol reneszánt idéző zenéjéről és az itáliai reneszánszhoz kapcsolódó birtokáról. De beszéltünk a szerelem és az elmúlás kertjeiról is.

 

 

vissza a hírekhez