Talán ez az az opera, amit legtöbbször láttam, mi több, mindig Edita Gruberovával. Nem vagyok bennfentes az operavilágban, de talán nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy ez a szerep rá van szabva, mintha ő maga lenne angliai Erzsébet, függetlenül attól, hogy milyen rendezésben megy Donizetti ezen remekműve. A kedvenc talán a müncheni előadás, Christoph Loy rendezésében, ahol az angol királynő Maggie Thatcherként jelenik meg, a történesek színhelye pedig a mai angol parlament. Edita szürke kiskosztümben, ridiküllel, puderkompakttal, rúzzsal (tetszeni kell az egykori szeretőnek, Essex grófjának, franciásan-olaszosan d'Evereux-nek, illen az opera címe...).

Bár elég sokszor jártam már a császárvárosban (ezúttal is kijelentem, Gorenje-t nem vettem), mindig szívesen megyek oda, elidőzöm a Burggartenben, bekukkantok az Albertina boltjába, vagy megnézem a Liechtenstein vagy a Belvedere palota kertjét.

Ezúttal is opera-esttel kötöttem össze az utazást: Edita Gruberova újra Purcarete régi és 2006 óta nem játszott rendezésében énekelte az angol királynő szerepét. Statikus rendezés, nem túl izgalmas, de kit érdekel: Ő énekel, igen, így nagybetűvel. A végén, mint Betty Davis a filmben, botra támaszkodva, csípőficamjától gyötörve kicsit bicegve, vörös parókájával megjelenik, hogy mindenkit megőrítsen a zárójelenetben. A szó legszorosabb értelmében: amikor kimondja a végzetes szavakat: non regno, nom vivo (ha nem uralkodom, akkor nem is élek), a híres vörös parókát szépen lassan, közben továbbénekelve, leveszi a fejéről: immár nem tekinti magát királynőnek. Jön a háromvonalas esz, majd a végeláthatatlan örjöngés. Buy best cheap louboutin shoes from online shop.

Ezen az esten minden összejött: nem csak Edita, de a partnerek is csúcsformában voltak. A karmester kicsit ugyan túlmozgásos, de nem rossz. (Hallottuk, hogy az előző előadások nem voltak maradéktalanul sikeresek...).

Hát, június 10-én este minden a helyén volt, pianisszimók, csúcshangok, messa di vocék. Mintha nem is a 66. évét taposná. A közönség megbabonázottan hallgatta finálét, majd olyan ünneplés következett, ami a bécsi állami operában sem mindennapos. A csaknem félórás tapsorkánból négyszer alakult ki spontán vastaps, ami itt nem szokás. Nem magyar módra, folyamatosan gyorsuló tapssal, hanem ez a fülsiketítő taps egyenletes tenyérösszeütésből alakult ki. Cheap Louboutin Shoes for women for free shipping.

Az énekesek láthatóan nem tudtak mit kezdeni e szituációval: maradjanak még a függöny előtt vagy menjenek-e vissza kulisszák közé. De a taps nem akart szűnni. Az átöltözést követően egy újabb feladatt: az opera épületében található Arkadia zeneműboltban dedikálta legújabb életrajzát, amelynek címe magyarul Az éneklés az én ajándékom. Ezt az ajándékot mindig szívesen fogadjuk. Legközelebb júliusban Münchenben...