Már többször kijelentettem, hogy Milánó nem az én helyem. Bizonyára szép dolgokat lehet vásárolni, a mostani válság miatt már ott is arany áron. Szép a dóm (...de Majlandban harminckettő látszik...), szép a katolikus egyetem, nagyon érdekes a San Ambrogio templom és környéke, érdekes a Visconti-Sforza erőd is. Mégis, ennek a városnak nincs jó aurája. Még szerencse, hogy csak egy ugrás Pavia.

Alig fél órára Lombardia fővárosától találhatjuk a Certosa di Paviát, a karthauziak egykori apátságát. A rend jelmondata:  "Stat crux dum volvitur orbis" (A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog). A világ forog, de ők már régen elhagyni kényszerültek e földi paradicsimot. Talán az egyedüli olyan jelentős műemlék volt ez Itáliában, ahol nem fizettem belépődíjat. Maga a templom semmivel sem képvisel kisebb értéket, mint a milánói dóm (részben ugyanazok a mesterek készítették),  még színesebb is a főhomlokzat.

Az ingyenességnek azonban ára van: fotót csak addig készíthettünk, míg a rend éber egyházi őrei (ha jól tudom,  ciszcerci szerzetesek...) le nem üvöltötték a fejünket...Nyilván az eladott kiadványokból pótolják a kieső bevételt. Pedig ez az épületegyüttes maga a csoda. A templom nemcsak kívülről, de belül is elképesztő. Ha azt mondom, hogy befogadhattlan, finoman fogalmaztam. Majd jön a kolostor: két hatalmas kerengő, a belső körül az egykori szerzetesek emeletes házacskái, mindegyik előtt egy-egy kert. Úgy jöttem el, hogy már ezért megérte Itáliába jönni.

Pedig ez után még Pavia kedves kisvárosát is útba ejtettük. Egyeteme az egyik legrégebbi Itáliában, sok-sok árkádos belső udvara ma is diákoktól zajos. Terüleén található a megmaradt három középkori téglatorony, amelyről híres volt a város.

A Ticino folyón ível át a POnt Coperto, azaz a fedett híd. Az eredeti tervek szerintépítették újjá. A legérdekesebb azonban a Basilica di San Michele Maggiore volt. Alapjai 661-ből származnak, már a XII. században átépítették egy villámcsapást követően. Sok királyt koronáztak itt, talán Barbarossa Frigyest kellene kiemelni.

Meglepő egyébként, hogy milyen kevés utikönyvet lehet találni Lombardiáról, és nem csak magyarul. Nem kívántam a több kilós nagy Olaszország könyvvel a hónom alatt szadgálni. De ami volt, annak sem szabad mindig hinni. Bergamóból majdnem dolgunk végezetlenül jöttünk el, miután csaknem egy órai keringő is kevés volt ahhoz, hogy parkolóhelyet találjunk, miután az utikönyv szerint a fenti óváros körül ne is keressünk. Nos, a buszon - útban a citta altahoz - parkolóhelyek tömegét láttuk...Azért jó, hogy az utolsó pillanatban sikerült egy mélygarázst találni, s így láthattunk a fallal körített óvárost. Gyönyörű volt, persze tele turistával, de miért éppen ez lett volna kivétel Itáliában.

Még két fontos kertről szólnék, mindkettő kihagyhatatlan. A veronai dombokra kúszik fel a Giardini Giusti keskeny, égbe törő ciprusaival. A XVI. században épült A Giusti palota mögött és Európa hírességei is megfordultak itt Goethe-től Mozartig: vitathatatlanul a reneszánsz kertművészet egyik szép alkotása.

Padovától Velence felé, a Brenta csatorna partján, Stra városkában találjuk a Villa Pisanit, amelynek labirintusa talán a leghíresebb ebben a műfajban. Nincs szakkönyv, amelyből hiányozna fotója. Igazi látványosság: csoportok érkeznek a tévelyítő utat felfedezni. Bar először szidtam a labirintus közepén emlelt épületen folyamatos őrszolgálatot ellátó embert, mert nem tudtunk nélküle fotót készíteni,fake uhren végül azonban megbocsátottam: igénybe kellett venni szolgálatait...