Dalest a milánói Scalában

2012. május 14., fontos bejegyzés a naptáramaban. Kívülállók úgy vélnék, hogy egy tájépítésznél ez egy kert, park, utca, tér vagy éppen egy díj átadása...Sajnos, egyre kevésbé. Ez a dátum történetesen Edita Gruberova (honlapomon többször is találkozhatnak ezzel a névvel) világhírű operaénekes dalestjének napja volt a híres milánói Scala operaházban.

Ez a ház az énekesek és az operarajongók szentélye, az operajátszás egyik bölcsője. Eddigi életemben még nem adatott meg, hogy ide bebocsátást nyerjek. Most már ezt is kikipálhatom. Olaszországi utamat éppen ehhez a dátumhoz igazítottam, ha úgy tetszik, ez volt az apropó. E köré szerveztük az észak-itáliai XV-XVII. századi intakt kertek felkeresését. Megvallom azonban, kissé szkeptikus voltam az esttel kapcsolatosan.

Tudtam, hogy a jegyek szinte elérhetetlen áruak szoktak lenn: féltem, lesz-e elég hallgató-néző,  hogyan hangzanak majd Schubert, Hugo Wolf, Richard Strauss dalai egy szál zongora kíséretével abban irdatlan nagy operaházban. Félve léptem be az opera melletti, modern, vertikális zöldekkel

díszített Trussardi Szalon kávézójába is: nem fizetem-e ki majd az egész napra szánt zsebpénzt egy eszpresszóra. Hát nem. Az Olaszországban szokásosnál picivel ugyan többe került a kávé, de az ár nem érte el a pesti belváros divatos helyein szokásosat, a minőség azonban messze túlszárnyalta azokat...Jó jel! És az élet is szépen rámcáfolt: teltház, tapsorkán már az első megjelenéskor, pedig még egy hangot sem énekelt! Elcsendesedik a közönség, majd valaki a második emeletről érces hangon lekiált a színpad irányába: Grazie, Regina! (Köszönjuk Királynő!). Ennél jobb indítás nehezen képzelhető el. A végén is óriási siker, öt ráadás, s csak egyetlen egy olasz nyelven! Nagy bátorságra vall, de hát Edita profi: 44 éve koptatja azokat a világot jelentő deszkákat. A kijáratnál aláírásra váró rajongók tömege a világ minden tájáról. A portás afféle közlekedési rendőrként irányítja a a forgalmat.


Miközben a szállodájába kísérjük Editát, a dómtéren csata utáni tájkép fogad bennünket: a RAI könnyűzenei fesztiváljának szemetén, üvegtörmelékén gázolunk át, kezünkben hatalmas virágcsokrokkal. Juszt se hagyjuk, hogy elillanjon az est ünnepi hangulata!
 

vissza a hírekhez